2019-02-22 - Vendégszerző - Szakmai témák
dr. Pintér Attila, a Pintér Attila Ügyvédi Iroda alapítója

Útikalauz a kockázati tőkebefektetés stopposainak – II. rész

Korábbi bejegyzésünkben dr. Pintér Attilával, a dr. Pintér Attila Ügyvédi Iroda alapítójával vettük számba a kockázati tőkebefektetés első szakaszát, egészen a pénzösszeg megszerzéséig. De nézzük, hogy mi várhat még a startupperekre a tőke megérkezését követően!

A kockázati tőkebefektetések futamideje

A befektetők szeme előtt mindig az lebeg, hogy egy sikeres cégből szálljanak ki, ami lehetőséget ad arra, hogy a befektetett tőke, hozammal együtt megtérüljön. Ezt oly módon lehet végrehajtani, hogy a társaságban fennálló részesedését a befektető a futamidő végén átruházza, vagyis exitál. Hazánkban általánosságban egy kockázati tőkebefektetés futamideje 5 évig tart, az ettől sokkal hosszabb ideig tartó befektetési futamidők ritkák. Emellett persze az is igaz, hogy a futamidő szektorfüggő, pl. egy IT, vagy IOT fejlesztő cég esetében rövidebb, egy biotech ágazatban dolgozó cégnél hosszabb a futamidő.

Fontos megjegyezni, hogy ma már Magyarországon is egyre többször terveznek az exit, külföldön – főleg az Egyesült Államokban – standard formájával, a cégek szabályozott piacra történő bevezetésével, azaz IPO-val. Ennek egyik új lehetősége a középvállalati igényekre szabott BÉT Xtend platform, amelyet befektetői körökben élénk figyelem övez a szakemberek részéről. A Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. által kezelt 13 milliárd forintos keretösszegű Nemzeti Tőzsdefejlesztési Alap a középvállalatok tőzsdei megjelenését hivatott támogatni.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Az exit folyamata

Az exit alkalmával a felek a fennálló szindikátusi szerződésüket megszüntetik, az exitálásnak azonban sok fajtája ismert. Történhet például oly módon is, hogy egy új befektető a régit kivásárolja, vagy a társaság management-je, illetve tulajdonosai vásárolják ki a befektetőt. Természetesen ezek kombinációjával is kivásárolható a befektető, de ezekben az esetekben a felek a szerződéses keretrendszeren mindig változtatnak.

Egyéb esetekben is előfordulhat, hogy a felek a szindikátusi szerződésbe beavatkoznak – ez azonban sajnos negatív események bekövetkezése esetén jellemző. Találkoztunk már olyan esettel, amelynél az alapítók egyike a továbbiakban nem kívánta tovább folytatni az eredeti üzleti terv szerinti projektet. A befektetők pedig ezt a magatartást a szindikátusi szerződésben szabályozott vesting rendelkezéssel szankcionálták. Ez alapján a céget elhagyó tulajdonos csökkentett vételáron volt köteles a részesedésétől megválni.

Természetesen előfordulhat az is, hogy a társaság annyira jól fejlődik, hogy további tőkebevonásra van szüksége. Ezt egy újabb körös tőkebefektetés híján a befektetők további kölcsön összeg rendelkezésre bocsátásával tudják megoldani. Ezen kölcsönök tekintetében azonban a legtöbb befektető kiköti azt, hogy meghatározott feltételek esetén ezen összeg részesedéssé is konvertálható legyen – ezt sok helyen „convertible note”-nak hívják. Így javasolt ennek a lehetőségnek az alapos mérlegelése, mivel a tortából egy újabb szelet kihasítása a későbbiekben még fájhat a jól teljesítő startup-oknak.

Amikor még jogi segítségre lehet szükség

Tőlünk nyugatra szinte kizárt, de már Közép-Kelet Európában is ritka az olyan befektető, aki MRP program nélkül fektet be egy társaságba. Angolul a munkavállalói programot ESOP mozaikszóval szoktuk rövidíteni. Egy ilyen program kialakítása komoly jogi előkészületet feltételez. Ez alapján a munkavállalók tagi részesedést kapnak a társaságban, amennyiben meghatározott előrehaladási kritériumokat teljesítenek. Ezt a programot a befektetők kockázati tőkebefektetések esetén főként motivációs eszközként alkalmazzák, mivel így a munkavállalók sajátjuknak tekintik a társaságot, tekintve, hogy egy sikeres cég tulajdonosai lehetnek, és egy esetleges kivásárlás esetén bőségesen megtérülhet az ESOP programban kapott kis részesedéscsomag is.