2013-02-14 - Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. -

Uniós források: a visszatérítendő támogatások többszörös hasznot hoznak a gazdaságnak

Szechenyi_Tokealap-kezelo_Zrt_EU_forrasok2013 kiemelt év lesz a fejlesztési támogatások terén. Idén dől el ugyanis az, hogy mennyi uniós forrás áll majd a tagországok rendelkezésére 2014 és 2020 között. A 2007-2013 közötti időszakban gyűjtött tapasztalatok alapján itt az idő, hogy minden országban kidolgozzák a fejlesztési pénzek felhasználásának új kereteit. A magyar kormány deklarálta, hogy a fejlesztési források legalább 60 százaléka a kis- és középvállalkozások fejlesztését fogja szolgálni. A cél az, hogy a támogatás makroszinten a lehető legnagyobb hasznot hajtsa a gazdaságnak, miközben átlátható módon és hatékonyan segítse az ígéretes hazai vállalkozások növekedését és a munkahelyteremtést.

Az EU-csatlakozás óta az egyik alapvető feladat (ami 2007 és 2013 között is a legnagyobb fejtörést okozta a tagországoknak), az a gazdaság forrásfelszívó (abszorpciós) képességének erősítése. Természetesen, nincs az a pénz, amit ne lehetne „kiosztani”, de hogyan lehet azt biztosítani, hogy a források stabil, egészséges és növekvő mértékben bevételtermelő és munkahelyteremtő fejlesztésekbe, tevékenységekbe áramoljanak? Ez az igazi kérdés, és a legnagyobb kihívás – nemcsak nálunk, hanem az EU minden országában.

A fejlesztési források kiosztásának alapkövetelménye, hogy a támogatások elérjék fő céljukat: a munkahelyteremtést, a működési hatékonyság-növelést, a komparatív előnyök kihasználását, a piaci pozíciók erősítését és építését, azaz makroszinten valódi gazdasági növekedést eredményezzenek. Ahol ez a cél a vállalkozások oldalán, vagy a pályázati rendszer sajátosságaiból kifolyólag nem teljesülhet, oda nem lehet fejlesztési forrásokat pumpálni. A végletekig leegyszerűsítve: a forrás-juttatások felelős kezelői, koordinálói számára nincs olyan, hogy „kiosztjuk a pénzt, aztán meglátjuk, mi lesz”. Hasonlóképpen, a tőke felelős felhasználói számára sem járható út az, hogy „benyújtjuk az igényünket, aztán meglátjuk, mi lesz”. A magyar gazdaság forrásfelszívó képességének még bőven van hová fejlődnie. Ez a fő oka annak, hogy az előző fejlesztési ciklus végéhez közeledve még mindig százmilliárdok maradtak felhasználatlanul – ez egy olyan pont, amelyen a jövőben mindenképpen változtatni kell.

Az előző uniós fejlesztési ciklusok tapasztalatai alapján növelni kell a visszatérítendő támogatások arányát és biztosítani kell azt, hogy a vállalkozások valóban hatékony és jövedelemtermelő beruházásokra fordítsák mind a saját, mind a külső forrást. A forráselosztás akkor fog megfelelően működni, illetve a magyar gazdaság akkor tudja a lehető legtöbb uniós forrást felszívni, ha a hazai vállalkozások aktívan keresik és folyamatosan vizsgálják a piacbővítési lehetőségeket. Ebbe beletartozhat a diverzifikáció, azaz a termék-, vagy szolgáltatási paletta bővítése, vagy éppen a meglévő szolgáltatások iránti igények alapján egy-egy új felvevőpiac megszerzése. Az üzleti ötletekből a piackutatások és kalkulációk során átgondolt, pénzügyi értelemben konzervatív üzleti tervek kell, hogy szülessenek, melyek feltárják a növekedési potenciált, előre vetítve a munkahelyteremtő (és megtartó) képességet. Ez a tevékenység a vállalkozásoktól komoly motivációt és folyamatos aktivitást követel meg, és minden dolgozójuk elkötelezettségére épít. A megfelelő ösztönzők működési, illetve marketinges, üzletszerzési, kapcsolatépítői munkába építésével ebből már önmagában is komoly haszon származhat – a mindennapokban ebben a szellemben működő vállalkozások pedig jelentősen növelik esélyeiket a külső forrásbevonásra.

A visszatérítendő támogatások növelésével megteremthetőek azok a keretek, amelyek között akár nagyságrendekkel növekedhet a vállalkozások felszívóképessége, hiszen a kihelyezett források nagyobb arányban térülnek meg, a támogatási keret pedig akár többszörösen felhasználható lesz. Így a vállalkozások egyre szélesebb köre juthat fejlesztési támogatáshoz, és járulhat hozzá a makrogazdaság növekedésének megerősítéséhez.