2013-02-28 - Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. -

Széchenyi Tőkealap, JEREMIE vagy privát kockázati tőke? – II. rész

Szechenyi_Tokealap__JEREMIE_kockazati_toke_osszehasonlitas_2Ki vállalja a kockázatot? Van szükség tőkefedezetre? Hány éves vállalkozást keresnek a tőkebefektetők? 

A fenti kérdésekre válaszolva folytatjuk az uniós finanszírozású SZTA, a JEREMIE-alapok, illetve a privát kockázatitőke-befektetések fő jellemzőinek összehasonlítását, mellyel kezdők számára is igyekszünk megkönnyíteni a befektetés előkészítésének „nulladik” lépését.

Ki vállalja a kockázatokat? Van szükség tőkefedezetre?

Az elején szögezzük le: aki a tulajdonrészen kívül bármilyen további fedezetet vár el egy vállalkozástól tőkejuttatás során, nem tekinthető tőkebefektetőnek. Ahol fedezet, biztosíték van, ott hitelezésről beszélünk. A fedezet nélküli kockázatvállalás közös mind az SZTA, mind a JEREMIE-program keretei között, azaz a befektető és a vállalkozás közösen vállalják a befektetéssel kapcsolatos felelősséget és a kockázatokat. Ennek megfelelően, az uniós finanszírozással folyósított fejlesztési célú befektetéseket koordináló alapok szakértői ugyanúgy érdekeltek a befektetés sikerében, mint a forrást befogadó vállalkozás. A siker elérése érdekében ezek a programok pontosan és tervezhetően szabályozzák a befektető részvételét a vállalkozásban – az SZTA csendestársként és kisebbségi tulajdonosként, a JEREMIE-alapok kezelői kisebbségi vagy többségi tulajdonosként működnek. Tőkefedezetet, ennek megfelelően, az uniós alapok esetében nem igényel a befektető.

A pontosan meghatározott kockázatvállalási, fedezeti és az ezekhez kapcsolódó részvételi keretek azért kiemelten fontosak, mert a privát befektetéseknél nincsenek egységes szabályok. Akik klasszikus kockázatitőke-befektetésben gondolkodnak, azoknak a vonatkozó szerződésekben ezek feltételeit pontosan, előre tisztázniuk kell. Fedezetet egy tőkés csak akkor kér, ha tagi kölcsönt is nyújt a vállalkozásnak.

Hány éves vállalkozást keresnek a tőkebefektetők?

Nem feltétlenül az életkor számít. Egy vállalkozás már a második évében alkalmas lehet tőkebevonásra, más vállalkozás még az ötödik évében is start-upként próbál bizonyítani. Azt kell pontosan látnunk, melyik életszakaszban van a vállalkozásunk.

Az üzleti angyalok, magvető alapok és start-up finanszírozók az ötleteket, terveket keresik, amikor ott lehetnek a termék vagy szolgáltatás születésénél, a kezdeti fázisban. Ennek a vállalkozás vagy ötletgazda számára nagy előnye, hogy már az indulásnál van forrása. Hátránya, hogy a befektető akkor lép be, amikor még alacsony áron meg tudja szerezni egy – szándéka szerint – később nagy haszonnal kecsegtető üzlet kisebb vagy akár jelentős részét.

A JEREMIE-alapok az ezen a fázison túljutó, piacra lépő vállalkozásokat keresik. A piaci siker még bizonytalan, de a termék vagy szolgáltatás lehetőségeit már meg lehet ítélni. Ha már van termékünk, vagy legalábbis az utolsó fázisban tart a fejlesztése, bátran forduljunk ezen alapokhoz. Ilyenkor sok esetben még hiányzik a menedzsment kialakítása, és nagy szükség van a befektető aktív együttműködésére és támogatására.

Az SZTA a már piacon lévő termékkel, ezzel együtt ügyfelekkel, illetve kialakult beszállítói kapcsolatokkal rendelkező vállalkozásokat keresi. Legalább 2 éves cégekbe fektet be, ahol már nem a termék megfelelőségét kell vizsgálni, hanem azt, hogy az újabb fejlesztés vagy az új piaci szegmens megtalálása által mennyivel lesz eredményesebb a cég működése. Fontos, hogy a vállalkozásnak legyen a fejlesztést végrehajtani képes menedzsmentje, tehát ne kelljen „inkubálni” a vállalkozást.

Sorozatunk következő része:
Széchenyi Tőkebefektetési Alap, JEREMIE vagy privát kockázati tőke? – III. rész