Egy eredeti ötlet, például egy újszerű termék vagy egy egyedi szolgáltatás fel tudja csigázni a tőkebefektetőt, ahhoz viszont kevés, hogy befektetésre is sarkallja. Akármilyen világmegváltó gondolat is pattant ki az ötletgazda fejéből, az önmagában nem fogja eladni magát a befektetőnek, sőt a piacnak sem. Lehet, hogy egy olyan megoldásról van szó, amely emberek tíz- és százezreit érdekelné, és az is megeshet, hogy egy komoly gazdasági vagy társadalmi problémát oldana meg, ez viszont sajnos kevés a befektető meggyőzéséhez. Egyáltalán nem elég, ha az ötletünk jól hangzik, ha a barátaink azt mondják, „ez tök jó, ebből nemzetközi siker lehet”, de még az sem, ha ismerünk embereket, akik fizetnének a termékünkért/szolgáltatásunkért. Egy tőkebefektető nagyon sok ilyen projekttel találkozik, és biztosak lehetünk benne, hogy nem ezek alapján dönt a befektetésről. Ha így tenne, biztosan fel tudna építeni egy fényesen csillogó cégportfóliót, de közel sem biztos, hogy a ragyogás alatt valódi értéket találunk. Ha nincs bevétel, a jó ötlet nem sokat ér A tőkebefektetőt ugyanis elsősorban a nyereséges működés potenciáljával – illetve természetesen a mögötte álló vezetőkkel és szakemberekkel – lehet meggyőzni. Tehát kizárólag akkor szabad egy ötlettel a befektetők elé állni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mik lesznek a legfőbb bevételi források, és hogy hogyan tud majd a cég fenntarthatóan profitot termelni. Ehhez pedig tudni kell, hogy ki fogja megvenni a termékünket. Az innovatív termékek gyártásával és forgalmazásával (pl. Xiaomi, Oculus), szolgáltatások értékesítésével (pl. DropBox, Avast Software) jutalék alapú szolgáltatásközvetítéssel (pl. AirBnB, BlaBlaCar) foglalkozó startupok esetében egészen egyértelmű a bevétel fő forrása, de vannak olyan területek, ahol nehezebb őket a szolgáltatásba építeni vagy nem építhető rájuk nyereséges működés. Például a közösségi és hagyományos média alapú induló cégek esetében – ahol elsősorban a felület az értékesítés tárgya – sokkal alaposabban át kell gondolni, hogy a vállalkozás miből fogja fizetni a működését. Egy korábban nem létező, egyedi technológián alapuló orvosi eszköz esetében kitalálható, hogy a cég elsősorban a kórházaknak, orvosoknak való közvetlen eszközértékesítésre fog építeni, a valódi kérdés pedig a terjesztés módja és az árazás lesz. De ha veszünk például egy barterügyletek számára felületet biztosító közösségi médiumot vagy alkalmazást, máris többet kell gondolkodni a felmerülő kérdéseken. Ha alkalmazás, legyen-e fizetős? Ha fizetős, le fogják-e tölteni? Ha a felhasználók között nincs pénzmozgás, hogyan oldható meg a jutalék alapú szolgáltatás? Milyen funkciók maradjanak ingyenesek, és melyekért kérjünk el egy bizonyos összeget? Látják-e a hirdetők a potenciált a felületben? Persze nem azt mondjuk, hogy egy ilyen ötletet nem lehet sikerre vinni, de az biztos, hogy nagyon alaposan át kell gondolni az üzleti modellt, ráadásul a tőkebefektetőnek is látnia kell a benne rejlő potenciált. Ezért is fontos például, hogy a tőkebefektető minél jobban meg tudja ismerni a céget, a terméket, a terveket. Ami ilyenkor itt hiba szokott lenni: „de az ingyenes verziót már ezrek töltötték le és használják, fizetősen is menni fog”.

Bár valószínűleg sokan bíznak saját ötletükben annyira, hogy saját elképzelésük vagy tapasztalatuk alapján a fenti kérdésekre kapásból rávágjanak egy választ, azonban alapos piackutatás, igényfelmérés nélkül nem szabad megkezdeni a komolyabb költéseket. Mindenkinek lehet határozott elképzelése a piacról – akár a már befutott versenytársak lépéseit, hibáit elemezve –, de annak tényleges felmérése nélkül nagyon könnyű téves következtetésekre alapozni a cégépítést. A piaci trendek hónapról hónapra, sőt akár hétről hétre változhatnak, emellett sosem szabad elfelejteni, hogy az induló cég sosem a versenytárs helyzetéből indul. Ami nekik bejött, nem biztos, hogy a másiknak is be fog. Elég csak arra gondolni, hogy az új vállalkozásnak már eggyel több versenytárssal kell megbirkóznia. És mi van azokkal az ötletekkel, amelyekből nem lehet bevételt remélni? El kell fogadni, hogy nem minden ötlet alakítható pénzzé, vannak olyan elképzelések, amelyek csak ingyenes formában tesznek szert érdeklődésre, vagy csak veszteségesen tudnak célt érni. Egy ilyen projektre nem fog energiát és pénzt áldozni egy hozamot remélő befektető, legfeljebb arra kéri a cégvezetőt, hogy próbálja meg teljesen átalakítani az üzleti modellt (pl. új célközönség, a cég vagy a termék átpozicionálása). Így itt finanszírozási forrásként elsősorban a társadalmi hasznossága miatt különböző pályázatok, egyéb állami támogatások, adományok, jótékony ismerősök és ismeretlenek jöhetnek szóba. Ezekre az előbb-utóbb kimerülő forrásokra alapozva azonban szinte lehetetlen nemzetközi, sőt globális sikereket elérni. Az önfenntartó képesség ehhez elengedhetetlen. Természetesen nem mindig lehet előre megmondani, hogy egy projekt hosszú távon nyereséges lesz-e, ugye ezért is nevezik kockázati tőkének az ebben a szakaszban szóba jövő finanszírozási formát. Egy tapasztalt befektető az üzleti terv vészjósló pontjait jellemzően időben észreveszi, és a hiba vagy hiányosság mértékétől függően mond nemet a befektetésre vagy ad javaslatokat az üzleti terv módosításaira. Ahhoz, hogy a lehető legnagyobb eséllyel pályázzunk nála, érdemes még az első kapcsolatfelvétel előtt minden olyan kérdésre felkészülni, amelyet a befektető feltehet a vállalkozónak. Olyan válaszokkal, amilyeneket hallani szeretne. Összefoglalva: Csak akkor kezdj el tőkebefektetőt keresni, ha tisztában vagy vele, hogyan lehet pénzzé tenni eredeti vagy akár világmegváltó ötletedet.